A Terápiás versek alcímet viselő kötet gondolati anyaga három forrásból táplálkozik: a szerző pszichológiai tudásából, terapeuta gyakorlatából és a maga élményeiből. Ezek segítségével ábrázolja az emberi életút kritikus mozzanatait, fordulópontjait: a házasságkötés, a válás, a gyász, a magány, a mintakövetés és a rehabilitáció kérdéseit. A formájukra nézve bujtatott rímekkel játszó szabad versek ezek, műfaji tekintetben a pszicholírát képviselik, amely apró vallomás-mozzanatokból épül föl a kíméletlen őszinteség kívánalmának megfelelően. A költőnő a legmélyebb szenvedéstől a talpra állásig járja be a lélek labirintusát – a rossz házasság elviselhetetlenné válásától az álomban mosolyra húzódó száj megrajzolásáig, vagy épp a szerelmes rajongásig. A versek egyáltalán nem tanköltemények, hanem impressziókból, érzésekből kiinduló, az élet nagy kérdéseit apróságokban megragadó életképek, helyzetrajzok, amelyekből rendre a lélek mélye tárul föl