A szerző, aki amellett, hogy praktizáló pszichológus, gyakorló buddhista hívő és pap is egyben, a hozzá legközelebb álló két területet szokatlan perspektívából, egységként tárja elénk: a buddhizmust nem vallásként vagy spirituális útként, hanem egyfajta pszichológiai irányzatként és módszerként mutatja be. A sajátos szemléletmód mellett komoly érveket hoz fel: tapasztalata szerint a buddhizmus kiválóan alkalmas arra, ami alapvető célja egyéb terápiás módszereknek is: egyensúlyt teremt gondolatok és érzelmek között, segít az átalakulás, önismeret, jobb életvezetés megvalósításában, akárcsak a belső vagy kívülről jövő problémák legyőzésében, miközben csak az emberi szellem öngyógyító képességére épít, tökéletesen mellőzve a nyugati orvoslásban bevett gyógyszeres kezelést. Ezt a speciális utat mutatja be részletekbe menően a szerző, az első részben egy alapvető témát, az önazonosság meghatározását járja körül. A folytatásban egy-egy rész keretei között olyanokról olvashatunk, mint az éberség ("mindfulness") gyógyító ereje és alkalmazása, a szenvedés okainak feltárása és semlegesítése (a buddhista személyiségtípusokra alkalmazva), illetve a szabadság megtalálása (a szenvedés és elengedés, a szándék és a karma, a tudat és az összeszedettség stb.). Az utolsó fejezetben a "bölcs szív" állapotáról tudhatunk meg minden lényegeset. A kötetet irodalomjegyzék és függelék zárja.